A coachingról

… önmagad előtt nincsenek titkaid

Tanulmányaim illetve szakmai olvasmányaim során egyértelművé vált, hogy “valamirevaló” coach előbb – utóbb megpróbálja definiálni a coaching fogalmát. Teszi ezt legalább annyira a külső érdeklődő (leendő ügyfél) felvilágosítása miatt, mint kollégái és saját maga helyének kijelölése érdekében. Itt most bevallom, én is szívesen vállalkozom erre a feladatra az alábbi néhány sorban.

A coaching egy különleges kapcsolat, egy speciális folyamat, sajátos párbeszéd a coach és a coacholt személy között, ahol a coach különböző technikákat és feladatokat hív segítségül, folyamatosan igazítva azt az adott személyhez.  Gyakran elmondjuk, hogy a coach nem pszichiáter, nem tanácsadó, mediátor, és nem tréner…működésében, dinamikájában más, véleményem szerint inkább ezek speciális, hatékony, aktív elegye, nem szakítva a szó eredeti, sportbeli – edző – jelentésével sem. Igaz, hogy eszközeiben a felsorolt segítő szakmák között kétségtelen vannak átfedések.

Egy gondolatra maradjunk is ez utóbbi, edző, párhuzamnál, ami nem véletlen, hiszen az edző sem fut a sportoló helyett, viszont tud olyan dolgokat, van rálátása, eszközei, amivel támogatja a sportolót, hogy az könnyebben küzdje le a távot, fusson és biztosan célba érjen.

A coaching alapja és elsődleges meghatározója mégis alapvetően a COACH SZEMÉLYE, az a magasfokú érzelmi intelligencia, empátia, intuíció, személyes élettapasztalat és szakmaiság, amivel a coach ennek az útkereső, problémamegoldó, feltáró folyamatnak egyfajta katalizátora. Pont ez az oka annak, hogy bár hasonló, sőt sok esetben azonos eszközökkel coachol minden coach, mégis teljesen egyedi, személyes az ahogyan dolgozik. Egy találó szállóige szerint:

„Ahogyan te coacholsz, nem coachol úgy senki”

A coaching során coachként a célom, hogy a coacholt személyből a lehető legtöbbet hozzam ki. Támogassam a döntéseiben, segítsem az útkeresésben. Vezessem, de közben engedjem is őt, hogy megálmodhassa azt, amit eddig még nem és kimondja, megtegye, amiről eddig csak álmodott.

A coacholt személy  számomra nem egyszerűen egy ügyfél, aki valami megoldásra váró problémával érkezik, hanem sokkal inkább az a Valaki, akinek erősségei, lehetőségei vannak és ennek birtokában képes lesz meghozni a saját döntéseit. A közös feladat ezeknek az erősségeknek és lehetőségeknek megtalálása, egymáshoz rendelése egy kitűzött cél elérése érdekében.

A végcél pedig nem kevesebb, mint a mindennapjait teljességében megélő ember, akit az elégedettség érzése, az önbecsülés szinte észrevétlenül, görcsös bizonyítani akarás nélkül eddig soha nem látott eredményekhez segít. A teljesítmény, az elért cél pedig a siker záloga. A sikereit felismerni, megélni és értékelni tudó ember pedig egészséges önbizalommal, harmóniában éli az életét és ezzel környezetét is formálja, támogatja

business is life & life is business

Business és Life coaching, mint a coaching folyamatok, illetve a coachok két alapvető kategóriája. Ezen belül a jelzők, a titulusok sora szinte végeláthatatlan (önismereti, karrier, döntéshozatali, vezetői, team, életviteli, stb.) Arra, hogy ez a fajta felosztása a szakmaiságnak, illetve a coachoknak jó dolog-e, nem mernék azonnal egy hangos igent mondani. Mit szolgál, vagy szolgál-e egyáltalán valamit ez a tipizálás? Inkább csak arra tudnék válaszolni, hogy mit szeretnénk, ha szolgálna.

Két dolgot biztos: az egyik, hogy én coachként megkülönböztessem magam a kollégáktól, jelezvén egyben a leendő ügyfélnek, hogy én otthonosan mozgok az adott területen. A másik, arra számítunk, hogy a tipizálással egyfajta segítséget nyújtunk az ügyfélnek abban, hogy ránk találjon, miután beazonosította a problémáját. Ha egyáltalán be tudja azonosítani. Azt gondolom azért mindannyian érezzük, hogy ez az egész billeg egy kicsit. Szakmailag is, de ne legyenek illúzióink, sokszor az ügyfelek sem igazán értik, hogy „kiazakimitcsinál”, főleg ha még magával a coach, coaching fogalmával is csak most barátkoznak.

Már a két alap kategória megkülönböztetése is elgondolkoztató, nemhogy azok tovább bontogatása. Örök téma szakmai találkozókon. Meddig life és honnan business, vagy fordítva? Mitől egyik, mitől másik? Én úgy hiszem az ügyfeleinkkel nem fogalmakat, témákat coacholunk, mint karrier, vezető, életvitel, stb. hanem „egy és oszthatatlan” embereket. Értékrendet, személyiséget. Tesszük ezt elsősorban saját értékrendünkkel, személyiségünkkel, megelőzve és bármikor felülírva ezzel szakmaiságunk, eszköz és technikai oldalát.

Egyszer szakmai körben, némi iróniával azt találtam mondani, hogy a business coachingot a life-tól igazából csak egy dolog különbözteti meg, hogy kinél van a pénztárca, amikor fizetni kell…. nem mindenkinek tetszett))

Valójában a meghatározó különbség tényleg csak abban van, hogy a businessnél jellemzően a megbízó (nála van a pénztárca) személye nem egyezik az ügyféllel. Kivéve (sokszor), amikor a cég vezetője saját magát „iskolázza be”. Ami pedig a témákat illeti, több éves tapasztalatom, hogy induljon az bármennyire is business oldalról, hamar elérkezünk ahhoz, hogy EGY ember ül előttünk, akinek nincs két hátizsákja, ami éppen nyomja a vállát, egy businessel megrakva a munkába, egy pedig life felirattal otthonra.